61. fejezet

A HOTH ASZTEROIDAÖVEZET

A Yavaris és a Dodonna kijutott az aszteroidaövezetből, miután magára hagyta a Sötétkard szánalmas roncsát.

– Ezt megúsztuk – mondta Wedge, megrázva a fejét. – De Madine odaveszett. Bárcsak tudnánk, pontosan, mi történt a fedélzeten!

Qwi tágra nyílt, indigókék szemmel bámult ki az ablakon.

– De legalább a szuperfegyver elpusztult, anélkül hogy egyetlen lövést leadott volna – jegyezte meg, majd nagyot sóhajtott. – Meg kéne akadályozni az embereket, hogy egyre pusztítóbb erejű fegyvereket készítsenek.

– Antilles tábornok! – szólt közbe az érzékelők parancsnoka. – Felfedeztünk egy parányi objektumot, amely túl kicsi ahhoz, hogy űrhajó lehetne.

Wedge arra gondolt, hogy talán Madine-nek sikerült megszöknie.

– Aktiválja a vonósugarat! Hozzuk a fedélzetre! Elhagyta a Yavaris vezérlőtermét, miközben intett

Qwinek.

– Nézzük meg, mi az! – Bekapcsolta a kommunikátorát. – Biztosítsák a dokkot! Hozzanak fegyvert! Nehogy csapda legyen!

Wedge és Qwi a hangárban várakozott. Egy osztag katona vette körül őket, akik fegyverüket a vállukhoz nyomva tartották. Az egész napos szolgálat végén rendkívül idegesek voltak. A hosszú hadgyakorlat a Nal Hutta rendszerében szintén megviselte az idegeiket. Wedge a hangár bejáratát képező légmentesen záró erőtéren át figyelte a kicsi, gömb alakú űrjárművet. Meglepte a szerkezet parányi volta.

– Vajon hová igyekezett? – kérdezte Wedge.

– Néha az is előnyt jelent, ha az embernek nincs választási lehetősége – jegyezte meg Qwi. – Kétségbeejtő, ha túl sok a lehetőség.

Wedge csodálkozva nézett Qwire. Az asszony gyakran meglepte kedves naivitásával. Pedig sokat tanult, amióta megszökött a Maw szerelőüzemből.

A viharvert ellenőrző szkúnert lassan a hangárba szívta a vonósugár. A katonák készenlétben álltak.

A gömb ajtaja halk szisszenéssel félresiklott, majd egy öregúr lépett ki belőle. Az arca ráncos volt, ősz hajtincsei rendezetlenek. Mély lélegzetet vett, majd utálkozó arcot vágott. Bizonyára kellemetlen szagú volt a kabin levegője.

Az őrök a fegyverükkel jelezték neki, hogy fogolynak tekintik. Meg sem próbált ellenállni. Zavartan körülnézett.

– Bevel Lemelisk! – mondta Qwi. A hangja tele volt haraggal és csodálkozással.

– Ismered ezt az embert? – kérdezte Wedge.

Qwi bólintott.

– Együtt terveztük a Halálcsillagot. De azután Tarkin nagymoff eltávolította őt a Maw szerelőüzemből, hogy vezesse a konstrukciós munkákat a Horuz rendszerben. Emlékszel, őt láttam a Nar Shaddán?!

Az idős mérnök csodálkozva nézett Qwire.

– Qwi Xux! Örülök, hogy láthatom. Ezeknek az embereknek dolgozik? Micsoda véletlen.

Qwi fehér bőre egy árnyalattal sötétebbé vált. Wedge még sohasem látta ennyire dühösnek az asszonyt. Az idős ember látványa nyilván felszínre hozta kellemetlen emlékeit, amelyeket már sikerült elfelejtenie.

– Maga becsapott engem, Lemelisk – mondta Qwi. – Hazudott nekem. Amikor a Maw szerelőüzemben dolgoztunk, sohasem említette, hogy az űrállomást gonosz célokra fogják használni.

Lemelisk értetlenül pislogott.

– Qwi, maga zseniális mérnök, de rendkívül naiv.

Az asszony úgy nézett Lemeliskre, mintha arcul csapták volna. Wedge méregbe gurult.

– Maga ott volt a szuperfegyver fedélzetén?

– A Sötétkardon? Én készítettem. Hol van most, elment?

– Nem. A fegyver megsemmisült az aszteroidaövezetben.

– Ah! – mondta Lemelisk. – Kár érte. Bár sejtettem, hogy így végzi.

– Mit tud a kommandócsoportunkról? – kérdezte Wedge. – Látta őket?

Lemelisk bólintott.

– A lázadó szabotőrök. Megöltük őket, amikor fel akarták robbantani a hajtóművet. Az egyiket, valami Madine nevűt, Lord Durga elé vitték, majd kivégezték. Bátran halt meg.

Wedge rendkívül mérges lett. Intett az őröknek, hogy vezessék el a foglyot.

– Zárják be egy cellába! – mondta. – A Coruscantra visszük, ahol bíróság elé állítják. – Utolsó szavait a fogolyhoz intézte. – De biztos vagyok abban, hogy elegendő bizonyítékkal rendelkezünk, és kivégzik.

– Igen – bólintott rezignáltán Lemelisk. – Ha ki akarnak végezni, biztosan találnak megfelelő bizonyítékot.